2025.06.15.

Szubjektív, szakmai elemzés utánpótlás válogatottunk felkészülési mérkőzéséről.

Ami már az első perctől látható volt, hogy képzett játékosok alkotják az Albán válogatottat. Labdaszerzések után labdabiztos, gyors támadásépítéseket láthattam tőlük, az első 15 percben többször is pontos kis passzokkal próbáltak a magyar védelem mögé kerülni. Kifejezetten dinamikus, harcos játékot játszottak. Ebben a periódusban leginkább a bal szélen próbálkoztak, majd a 20 perctől az aktívabbá váló magyar válogatottnak köszönhetően felívelésekkel próbáltak az ellenfél védelme mögé kerülni, de ezeket a jól együtt mozgó magyar védelem magabiztosan hárította. Feltűnő volt, hogy Dragóner Áron milyen szinten nyerte meg az összes fejpárbajt, esélyt sem adva az ellenfél támadóinak.

A magyar válogatott lassan találta meg a mérkőzés ritmusát, látványos volt az első tíz percben, hogy mennyivel élesebbek, gyorsabbak az albánok. A 20 perctől végül sikerült átvenni a kezdeményezést, de a félidő utolsó 15 percéig így is nagyon körülményes és lassú volt a magyar válogatott támadásépítése. Kevés volt a direkt passz, lassú volt a gondolkodás is. A védekező átmenetek működtek, viszont az esetleges labdaszerzés utáni támadó átmenetek rendkívül lassúak voltak, nem ütötték meg a nemzetközi szintet.

Előre tolt védekezéssel és pressingel próbáltuk megzavarni az ellenfelet, de az esetleges labdaszerzéseknél a lassú átmenet, felfejlődés miatt mindig vissza tudott zárni a masszívan védekező albán csapat. Ebben a játékrészben a magyar csapat főleg a jobbszélen próbálkozott, de a kevés mozgás és a lassú játék miatt kevés eredménnyel, ezt az egy kaput eltaláló lövés is jól mutatja, valamint, hogy védeni valója nem volta az ellenfél kapusának. Hiányoztak az üresbe mozgások és a gyors kreatív passzok. A megkapott labdákat sokáig dédelgettük, kevés volt a megjátszható ember.

A félidő utolsó negyedórájára kicsit gyorsabbá és pontosabbá vált a magyar válogatott játéka, de igazi veszélyt nem jelentettünk az albánok kapujára. Sokszor szembetűnő volt mennyivel dinamikusabb, gyorsabb az albán csapat játéka, mennyivel passzpontosabb a játékuk. A párharcok nagyobb százalékát ugyan mi nyertük ebben a játékrészben, (66%, ebből: Párharcok földön: 62%, Levegőben: 78%) de ez látványos főlénnyel nem járt. Az albánok labdaszerzései, párharcnyerései a gyorsabb átmenetek miatt sokkal több veszélyt hordoztak magukban, hiányzott a válogatottból a labda és passz biztosabb gyors, kreatív játék. Többet birtokoltuk a labdát (59% – 41%), de mindez meddő mezőnyfölénynek bizonyult.

A második félidő elején aztán jött a sok. Albánia megszerezte a vezetést egy mintaszerű gyors kontrával. Az albánok ismét megmutatták milyen is az a gyors támadó átmenet, persze ehhez kellettek a magyar válogatott helyezkedési hibái is, hogy a labdavesztés pillanatában három ember egy rakáson legyen, és senki ne figyeljen a területbe mozgó albán játékosra. Magyar részről továbbra is maradt a pressing és a nagyobb labdabirtoklási arány viszont ennek ellenére is gyorsabbak élesebbek és dinamikusabbnak tűntek az albánok. Ráadásul, amíg az első félidőben statisztikailag a párharcokat földön és levegőben is mi nyertük, ebben a játékrészben már csak a levegőben voltunk urak (80%). Döbbenete 65%-os párharcnyerést mutatott földön a statisztika az albánok javára, ami sajnos látványos is volt. Harcosabb, erőszakosabb volt az albán csapat, párharcokban ők ütötték meg a nemzetközi szintet.

Ami még feltünő volt, és ez az egész mérkőzésre igaz, szorított helyzteben jobban, magabiztosabban passzoltak az albánok, a második labdákra, kipattanókra gyorsabban reagáltak. A második gól is jól mutatta a már említett gyengeségünket, egy nehézkes labdakezelésből adódó labdavesztés után, ismét gyors ellentámadásból szerezték az albánok a góljukat. Nemzetközi szinten ilyen technikai hibákat már a kisebb csapatok is könyörtelenül kihasználnak. Sajnos ebben a félidőben is maradt a többnyire kevés mozgással járó lasú, körülményes támadásépítés. És amíg a védelem, a csapatvédekezés az első félidőben jól működött, ebben a félidőben már több hibát is elkövetett a magyar csapat.

Konklúzió:

Ezen a mérkőzésen, amit a albánok elterveztek nagyjábból maximálisan végre is hajtották. Masszív csapatvédekezésből gyors átmenetekkel, egy-két passzos gyors kontrákat probáltak és tudtak is vezetni. Az egész mérkőzésen szervezettebbnek, dinamikusabbnak, koncentráltabnak tünt az albán csapat és sokszor fejben is gyorsabbnak bizonyultak, többször is jobban olvasták a játékot, jobban reagáltak az egyes játékhelyzetekre. Támadásban tudatosabban játszottak.

A magyar válogatott az albánok elleni mérkőzésen lassúnak, körülményesnek tünt. Támadásépítésben a kevés mozgás és a lassú labdajáratás volt a jellemző és mig legalább az első félidőben megnyertük a fejpárbajok mellett a párharcokat a földön (62%), a második játékrészben ez teljesen átfordult albán fölénnyé (65%). Az egy kaput eltaláló lövés ugyancsak beszédes, távoli próbálkozásunk a beállt védelem ellen az egész mérkőzésen nem volt. És amíg az első félidőben még jó működött a csapatvédekezésünk, a második félidőben már több hiba csúszott itt is a játékunkba. Támadó átmenetünk az egész mérkőzésen lassúnak bizonyult, passzaink nem voltak elég gyorsak, kevés volt a direkt passz.

Az egész mérkőzés alapján én Dragóner Áront tudnám kiemelni, annak ellenére, hogy a második félidőben ő is több helyezkedési hibát elkövetett. Viszont az egész mérkőzésen a levegő ura volt, fejpárbajait megnyerte (8/7) és jó fejjátékát az ellenfél kapujánál is tudta kamatoztatni. Több felívelése is veszélyt hordozott magában.